Kényzerpihenés

Ki a lekokosabb beteg a világon? Biztos, hogy nem én. Pénteken kicsit fajt a fejem, valami bujkalt bennem, probáltam pihenni, de aki anya, az tudja, mennyire engedi azt egy család. Szombaton össze szedtem magam mondva, hogy okés, lehet igazuk van, csak refluxtol faj a torkom, fejem meg a szemem. Így elmentem futni. Esőben. Okos kislány, gratulálok. Vasárnap egészen okés voltam, kirándultunk nagycsaladdal Skanzenben. Hetfő viszont már visszaütött és megint az ágyban töltöttem a napot. Meg sose voltam betegszabin (na jó, kb 4 éve egyzer voltam, de az egy kisebb műtet után volt). Egy kis bűntudatot átélve most úgy döntöttem nem megyek két napig be dolgozni és fél irodát megfertőzni. Aham, jó terv. Felhívtam dokit, hogy itthon maradok. Doki bejelentette, hogy ki hallot már ilyenről hogy telefonon keresztül valaki TÁP-pénzt kapja és Interneten keresztül gyógyitjak az embert. Probáltam neki magyarázni, hogy nem szivesen megyek a váróba lévő nénikéket megfertőzni, de persze, azt a doki csak kifogásnak titulálta. Nem szeretem orvoshoz járni. Csak akkor megyek, ha nagyon kell. És ilyen beteg régóta nem voltam. Dokis tapasztalatrol most inkabb nem írok. Viszont az eredmény az volt, hogy nem adja nekem ide a papirt, ha csütörtökön dolgozni tervezem menni, mert egesz héten otthon kell maradnom. Bakker, és komolyan gondolta.

Aki ismeri, az tudja, milyen türelmes és nyugodt ágybanfekvős ember vagyok. Szoval nem, nem örülök neki. Utálom, hogy fekvéstöl faj mindenem. Ugyan akkor búntudatom van, hogy itthon vagyok és nem tudok bemenni dolgozni. Azon kívűl mérges vagyok magamra, hogy ilyen gyenge az immunrendzerem, pedig szedek vitamint és egeszségesen táplálkozom. Otthon szinte minden tavaszon ilyenkor beteg voltam. MO-ra költözés után pedig ez elmult.

Nos, hogy ne unatkozzam annyira, ugy döntöttem, hogy sütök egy kenyeret. Igazi magyar kovászos finom kenyeret. Jó, az ötlet pár nappal elötte jött, mert Marcsi baradtnömtöl elkértem a kovászt, hogy majd hétvégen kiprobálom, de ez nem jött össze. Igy gondoltam, ma ugyis ráérek majdnem egesz nap óránként-félóránként “masszirozni”:D a tésztát. Valamikor délután rajöttem, hogy talán nem volt legokosabb, mert kb az ágybol felkelestöl 140 körüli lett  a pulzusom. De amit már elkezjük, azt nem lehet félbe hagyni.  Kenyér Isteni lett! Kopogos-ropogos a helya (vagy héja? hélja?), belül puha levegős.

Azon kívül sokat agyaltam ma azon, hogy MO-n miért nem engedik 3 napot sajat felelőségre otthon maradni dolgozóknak igazolás nelkül? Akkor nem kéne ilyen hozzan itthon maradni.

Meg azon gondolkodtam megiscsak miért lettem most ennyire beteg? Simán elkaptam valamit? Megfáztam? Túltoltam? Meg agyalok azon, holnap talán megosztom veletek is.

Talán azért kaptam kényzérpihenőt, hogy végre újra legyen kis időm írni? Vagy észre kell vennem valami létfontoságu…na jó, ez már túl spiris lett. Faj a fejem, nem, faj mindenem. Holnap talalkozunk.

Pá-pááá….

 

Hello world!

Welcome to WordPress. This is your first post. Edit or delete it, then start writing!